2015. május 11. 09:35
Kikötöttünk a DFDS Seaways-szel Anglia északi részénél a reggeli órákban. Természetesen itt más időzónában voltunk. Mikor itthon 10:35 volt, nálunk még csak 09:35. Ez az óraváltozás még most is bezavar, pedig egy hete ilyenkor már magyar földön voltam.. Newcastle-ből elindultunk Skócia felé, néhol kiszálltunk a buszból 20-30 percre. Legelső megállónk Hadriánus császár falánál volt, amit a rómaik ellen építtetett, és hosszabb volt 100 km-nél. Ezután volt egy hosszabb megállóhelyünk Gretna Green-ben, ami arról a kovácsról híres, aki a fiatal párokat összeadta 5 perc alatt, szülők nélkül. Ez mai napig így van, a vállalkozó szellemű utasokat összeadja. Ez nálunk is megtörtént, elég vicces volt. Itt "összefutottunk" egy skót dudással, és ő jött oda hozzánk képet csinálni, nem mi. :D
Természetesen engem is lekapott a barátnőm, azt hiszem ez lett életem képe, na meg az a beállás.. meg az a fej.. :D
Skóciában már nagyon éreztük a szelet, persze senki nem készült ilyen csontig hatoló szélre, mindenkin egy dzseki volt és kész.
Ez volt a harmadik napunk, mindenki ugyanabban a ruhában, vagy váltóruhában, mert a nagy táskát nem tudtuk és nem is vehettük ki a busz aljából. Ekkor mindenki vágyott egy forró fürdőre, meleg ételre, melegre és tiszta ruhára, bár a meleget azt megkaptuk a buszon. Ekkora már mindenki nagyjából megismert mindenkit. Én speciel mikor felszálltam első nap a buszra, a busz negyedétől megkérdeztem, hogy ők is abba az iskolába járnak-e, mint én, mert még soha sem láttam őket. Kiderült, hogy rengetegen voltak olyanok, akik az évfolyamtársaim. Huppsz.. :D De az a jó ezekben, hogy ezután az agy rááll arra, hogy ha megyek végig a folyosón a suliban, akkor valahogy a tömegből kiszúrom, hogy kit ismerek és kit nem. Szerintem ez ugyanilyen a buszon is. Mikor szállsz fel rá, akkor pár másodperced van eldönteni, hogy hova ülsz le. Szóval, hogy a szemed meg az agyad is rááll arra, hol van üres hely, melyik szimpatikus és melyik nem. Ha nincs üres hely, akkor ki mellé üljek, hiszen ez is fontos. De azóta kiszúrom őket a folyosón és hiába nem tudom a nevüket, de mindig mondjuk barátnőmmel: "ő is velünk volt Angliában."
A kovácsműhelytől elindultunk a szállásunkra, ami a tengerparton volt. Nem tudom mennyi időt utaztunk oda, arra sem emlékszem, hogy hosszú út volt-e vagy sem, de valamikor odaértünk. Ahogy kanyarodtunk ki Gretna Green-ből alapból a jobb oldalon ment a busz, mikor egy óriásit dudáltak ránk.
![]() |
| Forrás: Google |
Este pedig megérkeztünk a szállásunkhoz, a Holiday Parkhoz, ami a tenger mellett volt. Tele volt mobilhome-okkal, ezek voltak a szállások. Kívülről óriásinak néztek ki, de belülről.. kicsit kicsik voltak.
Amint megérkeztünk a szálláshoz, kipakoltuk az összes táskánkat, és azt cipeltük le a kis házakhoz. Úgy érzem, ezalatt a 8 nap alatt erősödött a nemlétező láb- és karizmom. :D
Kellemesek, nyugodtak voltak a házak, békések, csak kicsik. Barátnőm ágya és az enyém között 1 arasz volt a hely, és a táskák elfoglalták azt a 2 métert, ami az ajtónk előtt volt, így se ki, se be. De ezt is megoldottuk. Gyönyörű hely volt, csak itt már nagyon fújt a szél, az összes pulcsinkat felvettük, kettő zokni, harisnya, rá a nadrág. Lehetett max. 10 fok. És mikor körbenéztünk a skótok rövidnadrágban és topban álltak, és arról beszéltek, hogy milyen jó idő van. Mi meg csak néztünk rájuk, mintha űrlények lettek volna. Ez náluk már jó idő, és kíváncsiak voltunk, hogy ha nagyon jó idő van - ami nekünk 25-30 fok - akkor már bikiniben vannak? Vagy hogy van ez? :D
Szóval elfoglaltuk a szállásunkat, ahol 4 napig szálltunk meg. Heten voltunk beosztva egy házba, magunknak kellett készíteni mindent, és mivel másnap a skót fővárosba mentünk, így korán lefeküdtünk aludni. Vagyis ott a korán az 22:35, nálunk itthon az ugye 23:35 volt, szóval kicsit fáradtak voltunk.
Így telt az első skóciai napunk.


Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése