2015. május 13. 04:00
Hajnali 4-kor kellett volna kelnünk, mivel fél 6-kor indultunk. Igen, mi barátnőmmel sikeresen elaludtunk, háromnegyed 5-kor ébredtem fel, majd felkeltettem őt is. Biztos elfáradtunk a sok szendvics készítéstől, aminek az illatát mai napig érzem, berögzült az agyamba, és hányingerem van tőle. Ez az átka, ha az ember csak szendvicset eszik 8 napig. Szerencsére este összekészítettük a cuccainkat, így reggel nem kellett fáradoznunk a pakolással, nyugodtan elkészülhettünk. Negyed 6-kor elindultunk a buszhoz, mert kicsit messzebb állt tőlünk a busz. Ennek az lett a jó oldala, hogy láttunk nyuszikat ugrálni. Nagyon édesek voltak, a sirályok már kevésbe. Azok fennhordták az orrukat, eléggé unszimpatikusak voltak. Rossz oldala nem volt, talán az, hogy fáradtak voltunk. Háromnegyed 6 és 6 között sikeresen elindultunk. Körülbelül 2 órás volt az út a kompig, vagy még annyi sem. A komp talán 8 emeletes lehetett, a busz megint a hajó gyomrában. A hajóút két és fél órás volt. 
Ki is kötöttünk Írország északi részén, majd egy jó másfél órát utaztunk, míg meg nem álltunk rövidebb időre a Ballintoy-öbölnél. A legészakibb részen is megálltunk, az Antrim hegység lábánál. Gyönyörű hangja volt a tengernek, erről is beszéltünk, hogy talán beállítjuk csengőhangnak. Nagyon megfogott ez a partvidék, lélegzetelállító. Itt több időt is eltöltöttünk, hiszen itt volt egy függőhíd, amin átlehetett menni, persze nem ingyen. Még nem láttam ennyire tisztának tengert. Csendes volt, mégis őrjöngött a víz. Égbe nyúlt, de titokzatos volt. A madarak röpködése, a tisztaság, a környezet. Mind olyan festői kép, amit nem lehet képen keresztül visszaadni. Ez átélni kell. Ott lenni. Csodálni, érezni. Tapintani. Eggyé válni. Gyönyörű volt. De ez még csak a kezdet volt, ebbe még csak belekóstoltunk. Mert amit a Giant's Causeway-en láttunk, az óriások lépcsőjén, na az fenomenális volt. Ott ülni a háborgó víz előtt, ahogy jön feléd a hullám. Ahogy érzed a víz hidegségét a kezeden. A tengerillat. Ott ülni a lépcsőn és fotózni ezt az isteni látványt. Amikor a hullám hangja zene füleidnek. Ahogy közeledik feléd az a nagy monstrum és te várod a pillanatot.
A megfelelő pillanatot, hogy lefotózd. Hogy tudnál ott ülni egész nap és csodálni az a gyönyörű dolgot. Nagyon megfogott ez a helyszín. Barátnőmmel beszéltük is, hogy a lépcsőkre költözünk. De ha már ennyit beszélek lépcsőkről.. valójában mik is ezek? A Giant's Causeway az óriások lépcső vagy útja. Ezek 6 méter magas kövek/sziklák, melyek mind hatszögűek. Van két kivétel: van egy két- és egy háromszögű kődarab is. Ezeken ülve figyeltük a hullámok moraját. Ezen a képen egy szív alakú hatszögű kő látható. Nagyon boldog voltam, mikor megláttam.
A napot meglepő módon egy várrommal zártuk. Ez a rom a Dunluce Castle romjai és ez is sziklaszirtre épült a tenger felett, vagyis ezt sem tudták a tengerről támadni.
Hazafelé, vagyis a skót szállás felé, a kompunk 45 percet késett, így nagyon későn vagy talán nagyon korán értünk vissza, hajnali fél 1-kor.
Írország nagyon megfogott ezzel a "csendes-de-zajos" képmutatásával. A táj gyönyörű, sok bárány van, a levegő jó, és ezen a napon meleg volt. Mindenki a hidegre készült, harisnya, trikó, póló, pulcsi, dzseki, sapka, sál. De hazafelé a mosdókban persze mindenki vette lefelé a fölösleges ruhadarabokat. És vicces volt, mert 1 napra megvettük azokat a sapkákat. De ha nem vettük volna meg tuti, hogy rossz idő maradt volna.. :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése