Edinburgh, a királyi főváros

2015. május 12. 07:00

Ezen a napon Edinburgh-ba mentünk, Skócia fővárosába. Sokan vitatkoznak, hogyan kell kimondani a főváros nevét. A skótok Edinborónak, az angolok Edinbürgh-nek ejtik. Mi ezen a téren skótnak számítottunk. Reggel korán indultunk, hogy az egész napot a városban töltsük és azért is, hogy korábban érjünk haza, mert másnap nagyon korán indultunk. 
Első állomásunk az Edinburgh Castle volt, vagyis a kastély. Ez a kastély a tengerszint fölé épült, így alulról nagyon védett volt. Innen rá lehet látni az egész városra.


A kastély csodálatos volt, szép volt az alatta elterülő város. Eléggé fújt a szél, fáztunk is, de akkor is mentünk tovább. A kastélyból fennmaradt termeket egy külön szobában megnézhettük, valamint a skót koronázási ékszereket is megtekinthettük kellő távolságból. Elképesztően festett ki, csillogott rajta a gyémánt és óriási volt. Meg is beszéltük, hogy azt a pihe puha, gyémántos, gyönyörű koronát szívesen viselnénk. Na meg a többi ékszert is.

Betekinthettünk az akkori börtönökbe is. Kicsit félelmetes volt, érezni lehetett a levegőben a rabok érzéseit, félelmeit. Bár a levetített film azt mutatta, milyen jól el tudtak szórakozni ott. Meg kicsit megijedtünk egy patkánytól, ami egy báb volt a szalmakupac tetején. Mikor kijöttünk a börtönből, még volt fél óránk a gyülekezőig, így tehát beültünk egy kis fogadóba és ott melegedtünk. Próbáltuk valahogy magunkba szívni azt a meleget, mert ezután végig a városban sétáltunk. A várból kifelé jövet készült csoportkép is, amit még nem sikerült megszereznem. De a csoportunkat látva egy kínai férfi többször is lefotózott minket. Csak azt a képet se tudjuk megszerezni.. :D
Ezután elindultunk befelé a városba, először is a St. Giles katedrálishoz. Gyönyörű volt a boltozata meg a színe is. Mellette a földön a kövekből volt egy szív kirakva, ami az akkori régi börtön bejáratát jelezte. Anno a skótok mindig odaköptek, ezzel mutatták ki, hogy mennyire jóban vannak az angolokkal. Idegenvezetőnk mondta, hogy mai napig szoktak abba a szívbe köpni. Persze, mi magyarok arra vártunk, hogy valaki köpjön már bele. Mentünk tovább a főúton, a Royal Mile-on, majd kaptunk szabadidőt. Hát mi sapkát szerettünk volna venni, de egy kisboltban nagyon drága volt, így inkább hagytuk. Végül összefutottunk a többiekkel, és bementünk a H&M-be, hogy mi most veszünk sapkát. Csak hát ott egy hosszú gatya nem volt, nem hogy sapka! Teljesen készültek a nyárra, mindenki rövidnadrágban, pólóban. A kirakatban bikini. Hát jó, akkor hagyjuk..
Mivel éhesek voltunk, így beültünk egy KFC-be enni. Hárman rendeltünk, persze külön. Angolul bénáztunk az eladólánynak, hogy mit szeretnénk és hogyan. Végül barátnőm fizetett és megkérdezte a lány angolul, hogy honnan jövünk. Természetesen hebegtünk, nagy nehezen kinyögtük a "Hungary" szót és az eladólány megszólalt magyarul, hogy kérjük inkább magyarul a rendelést. Na most három lány visít a KFC-ben, a kiszolgáló rajtunk nevet, mindenki más minket néz. Kicsit meglepődtünk, de nagyon aranyos volt. Elmondta, hogy nem sok magyarral találkozik, de akad egy-kettő, és ritkán beszél már magyarul. Miután megettük a rendelt ételeinket, észrevettünk egy skót boltot, amiben volt sapka, sál, kesztyű, pokróc, ami nekünk kell. Nos mindannyian vettünk magunknak sapkát és meg is örökítettük, hogy most van egyensapkánk. :D

Kicsit nézelődtünk a boltban, már kívülről tudtuk, mi mennyibe kerül, aztán elindultunk vissza a találkahelyre. Nos, a találkahely egy hihetetlen ronda épület mellett volt, tényleg mindenki mondta, hogy milyen csúnya szegény. Innen felsétáltunk egy dombra, ahol volt két csillagvizsgáló. Erről a dombról beláttuk egész Edinburgh-t, a tengert is láttuk. Hihetetlen szép volt, a dombok mellettünk, a felhők fölöttünk, a fű és a város alattunk.
 
Végezetül fogtuk magunkat és lesétáltunk egy palotához és a parlamenthez. A parlament szóról mindenkinek olyasmi jelenik meg a szeme előtt, mint a magyar vagy a brit parlament. Nos ez az épület inkább egy bevásárlóközpontnak vagy egy kongresszusi központnak nézett ki, de parlamentnek tuti nem. Ez jellemző a szigetországra. Régi építmények mellé felhúznak újakat. Dizájnos meg minden, de kicsit fura.

 A nap lezárásául elmentünk egy kastélyromhoz. Rengeteg romot láttunk ez idő alatt, nem is tudom, hogy melyik melyik, ki uralkodott ott, kié volt, de legalább elmondhatom, hogy jártam ott. Az a jó az ilyen romoknál, hogy mindegyik a tenger fölé épült, így nem tudták megtámadni a tenger felől.
Este 11 körül értünk haza a szállásra, de korán lefeküdtünk aludni, mert másnap Észak-Írországba utaztunk, ahova komppal utaztunk és azt hiszem aznap reggel (inkább hajnal) 4 óta talpon voltunk mind. Persze, mi elaludtunk.. :D