Lake District

2015. május 15. 06:00-06:30

Ezen a reggelen (vagy inkább hajnalon?) is korán keltünk. Alig akartunk felkelni, mert álmosak is voltunk, na meg a kora reggeli hideg még a hálózsákunkban tartott volna minket. Végül nagy nehezen kikecmeregtünk az ágyból. Szerencsére még este összepakoltunk mindent, így csak takarítani kellett. Miközben mosogattam, kinéztem az ablakon. Láttam, hogy két sirály összeverekedett a füvön, majd a tetőre szálltak, és ott verekedtek tovább. Ijesztő hangja volt, mintha ránk szakadt volna a mennyezet. Csak néztünk a sirályok árnyékait és kiabáltunk mindenfélét, "úristen-nézd", "nagyon-vicces", stb. 
5:50-kor elindultunk a nagyobb táskáinkkal, hogy azokat betegyük a buszba, majd rohantunk vissza a házhoz takarítani. Mind pakoltunk, persze volt egy-két dolog, amit elfelejtettünk betenni a bőröndbe, mert még használták a többiek (az én esetemben ilyen volt az elosztó), így azok a kis táskába valahogy belekerültek..
06:20-kor végleg elhagytuk a mobilhome-okat, így tömegesen elindultunk a buszunkhoz. Persze indulásnál csúsztunk megint 15 percet, de elindultunk. Elindultunk London felé. De ugye előtte még álltunk meg hosszabb szünetekre. Ilyen volt például a Lake District.

A Lake District Anglia egyik legnagyobb nemzeti parkjában található tóvidék. Rengeteg tó van itt, bár párat hívnak csak tónak, a többit víz néven emlegetik.




Ezután megálltunk az Aira Force vízesésnél, ahova feltúráztunk. Itt is csak azt tudtam mondani, hogy gyönyörű hangja volt a víznek, az egyik buszbácsi is jött velünk (ő mindenhova jött velünk). Ha már buszbácsik.. Az egyik (aki mindig jött velünk) nagyon jó fej volt, fiatal, aranyos és nagyon vicces. Őt hamar megkedveltük. A másik kicsit idősebb volt, meg kedves is volt a maga módján, meg azért jó fej is volt, de őt mondjuk nem sirattuk meg búcsúzásnál. De hatalmas köszönet nekik, mert ők az elindulás napja óta velünk voltak, és épségben hazahoztak minket! :D 


A vízesésnél is többet időztünk, szép látvány volt. Bár közelebbről a hangja elég félelmetes volt, ez nem lesz csengőhang, mint a hullám hangja Írországban.
A vízeséstől a Windermere tó partjához utaztunk, amely Bowness-ben található. Aranyos kis hely volt, békés, nyugis és sok a hattyú. Emberközelben voltak, engedték, hogy megsimogathassuk őket.  Az emberek nagyon, de tényleg nagyon közvetlenek voltak. A hajósok ladikokat tisztítottak, mi meg a padon ülve őket néztük. Az egyikük elkezdett hangosan énekelni meg táncolni, amin mi csak nevettünk. Aztán azt vettük észre, hogy az illető elindul felénk és leült mellénk a padra. Kicsit megdöbbentünk, aztán mind a négyen - akik a padon ültünk - őrült nevetésbe kezdtük. Kérdezte, hogy honnan jöttünk, hogy körbejárjuk Skóciát, meg megkérdezte, hogy Magyarország ugye Csehország mellett van? Hát majdnem, így elmondtuk neki a környező országokat. Aztán szép napot kívánt, felállt, majd elsétált. Aranyos volt. 
Miközben beszélgettünk azt vettem észre, hogy egyre több víziszárnyas van körülöttünk. Kicsit megijedtem a hattyúktól (balatoni élmény - majdnem megtámadtak tavaly nyáron..), így én tartózkodtam és azt figyeltem, hogy hogyan próbálják megsimogatni őket a többiek. :D

A táj szép volt, nekem valamiért az Alkonyat című film jutott az eszembe, de fogalmam sincs, hogy miért. A ladikok színe nagyon összhangban volt mindennel, a vízen úszkáló hattyúk kisétáltak a járdára/partra. Itt is kaptunk szabadidőt, de nem tudtuk mivel eltölteni, így néztük a vizet, majd kerestünk valami ehetőt. Egy fish&chips-nél álltunk meg, a fele busz a sorban állt, mindenki azt evett. És ekkor kijelentette az idegenvezetőnk, hogy ne hozzuk fel a buszra a kaját, mert senki nem szeretne halszagban utazni. Így kénytelen volt a busz várni arra, hogy mindenki megegye. :D
Barátnőmmel bementünk egy szuvenírshopba (bárhol voltunk, mindig bementünk egy ilyenbe) és szétnéztünk. Mivel errefelé rengeteg nyuszit láttunk, így természetesen egy nagyon puha (tényleg nagyon puha volt) kis cuki nyuszit. Meg rengeteg bárány található a legelőkön, meg tehenek és frufrus szarvasmarhák, amik amúgy tehenek is. A bárányok meg voltak jelölve. Ez azt jelentette, hogy a hátukra más színnel különböző színek voltak rájuk festve. Mások szerint a szín arra utal, hogy milyen színű pulcsi készül majd a cuki bárány szőréből. Szóval ha pirossal volt ráírva, akkor abból piros pulcsi lesz. :D

Késő délután elindultunk a London szélén fekvő tranzitszállásunkhoz, ami emlékeim szerint 6 óra volt, de már nem emlékszem rá annyira. 

22:13

Megérkeztünk London külvárosához. Ez tényleg nagyon a szélén volt, hiszen másnap jó harminc percet utaztunk befelé Londonba. Londonba. Hihetetlen. Még most sem hiszem el, hogy ott voltam, pedig még kép is készült rólam, ahogy a Big Ben alatt állok. De ez egy következő bejegyzés.
A szállodánk szó szerint szálloda volt, nagyon menő volt. Franciaágy, csillogó fürdőszoba, tágas volt minden, de ami a legfontosabb volt az a meleg. Nem fáztunk éjjel. Olyan remekül aludtunk, hogy alig akartunk kiszállni az ágyból. 
Még lefekvés előtt pizsamában felfedeztük a szállodát. Milyen vicces, most már szinte mindenhova pizsamába megyek. A tengerparthoz, a szállodát is abban fedezem fel.. :D
És 23:15-kor lefeküdtünk aludni, hiszen Londonban 9 és fél órát elvoltunk, így szólt az idegenvezetőnk, hogy jól pihenjük ki magunkat.

És másnap vár ránk London..